A pálinkakészítésnek négy jól elkülöníthető szakasza
van. Az első lépést a gyümölcs kiválasztása jelenti.
Csak megfelelő aromatartalmú gyümölcsből lehet jó pálinkát készíteni. Hogy milyen a megfelelő aromatartalom, arra a mesterek
szerint csak rá kell érezni – és kóstolással erősíteni ezt a hitet, keresni a megfelelő aromát, amely a pálinka egyediségét és nagyszerűségét biztosítja.

Ha kiválasztották a gyümölcsöt, akkor következhet annak előkészítése. A csonthéjasokat (szilva, kajszi) kimagozzák, hogy magban lévő ciántartalom ne kerüljön a cefrébe. Amit kell (alma, körte, birs), az ledarálják, mert bármilyen is legyen a gyümölcs egy a lényeg, pépesíteni kell. A jó kajszibarack cefre erjesztés előtt úgy néz ki, mint a sárgabaracklekvár.

Régi szokás, hogy a pálinkafőzés kármentesítés a gyümölcsökért, pedig ez egy rossz tévhit. A cefrének való gyümölcsnek ugyanolyan jó minőségűnek kell lennie, mint az étkezésinek. Ne szedjük fel a földről úgy, hogy kosz, szennyeződés is kerül hozzá, tehát lényeges hogy jól mossuk meg a gyümölcsöt. Ez nagyon fontos része a cefrézésnek, mivel a kosszal, földdel együtt olyan nem kívánatos baktériumokat is felszedünk, amelyek megölik az erjesztésért felelős apró, szerves élőlényeket. Ennek elkerülése végett is ajánlatos adalékanyagként hozzáadni a cefréhez egy kevés citromsavat, mivel az csak a káros, nem az erjesztésért felelős baktériumokat öli ki belőle.

Fontos, hogy a cefre híg állapotú legyen. A lészegény gyümölcsöknél lehet, hogy vizet kell hozzárakni a cefréhez, hogy lédús legyen, ezzel segítve a még jobb erjedést.

Ha eddig eljutottak, akkor következhet az erjesztés, de szigorúan cukor nélkül. Amit a cefréhez adni lehet, az adalékanyag, fajtaélesztő és sav, például citromsav. Néhány gyümölcs – például a birs – ugyanis nem erjed meg magától megfelelően. Az erjedés megindításához kellenek az adalékanyagok, amelyek elősegítik a gyümölcsben lévő cukor erjedését. Az cél ugyanis az, hogy ebből a cukorból keletkezzen minél több alkohol.

Fontos az erjesztési hőmérséklet is. A cefre szobahőmérséklet alatt 16-18 fokon szeret erjedni. A magasabb hőmérséklet káros, a nap pedig egyenesen megöli a pálinkát. Ha minden körülmény megfelelő, napi keverés mellett 10-15 nap alatt végbemegy az erjedés. Amit, mivel közben a cefre pezseg, buborékol, hangos erjedésnek is neveznek. Ha annak vége főzhető a cefre. A leendő pálinka minőségét kilencven százalékban a cefre lepárlás előtti állapota határozza meg. A lepárlásnak csak annyi a lényege, hogy a gyümölcsből kinyerjék az aromákat az alkohollal együtt. Ehhez a főzőmesterek soha nem felejtik el hozzátenni, hogy rossz gyümölcsből nem lehet jó pálinkát készíteni és megfelelő minőségű gyümölcsből is csak nagy odafigyeléssel lehet jó pálinkát varázsolni.

Válasz küldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Használhatóak ezek a HTML tag-ek:

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>